A kemencében sült házi kenyérrel már csak elvétve találkozunk. Á kis péküzemek, még ha éjjel-nappal dolgoznak is, nem bírják az iramot, nem tudják kielégíteni a keresletet. így jelentek meg a korszerű nagy kenyérgyárak, ahol a legmodernebb technika, a gépek sora kísérli meg utánozni a kenyérsütő asszony szorgos kezének munkáját, a munka terhét az emberről levéve könnyíti meg annak a kenyérnek készítéséért, melyért a munka folyik. Mindez természetszerűen mind újabb és újabb feladatokat ró a sütőiparra. Ma nem elég egyszerűen bedagasztani, kiszakítani és megsütni a kenyeret. Mindezt sok és bonyolult folyamat, együttműködés előzi meg. A gabona felvásárlását végző vállalat adja a lisztet — ráadásul sokfélét. Technikusok, élelmiszeripari mérnökök sokasága foglalkozik azzal, hogy a legjobb eljárást kísérletezzék ki. A nagyüzemi kenyérgyártás megkíván egy sor technológiai újítást, módszert. A hatalmas, több vagonnyi tészta elkészítése, jó és szakszerű dagasztása új ismeretet követel a péktől is. Az elkészült kenyér gyors szállítása, gondos rakodása és tárolása már a sütőipar és a kereskedelem, a szállítóvállalat jó együttműködését tételezi fel.

Csupán a legfőbb területeken kívántuk bemutatni: a mai, sok 10 és 10 vagonnyi kenyér előállítása szinte „haditervet” tételez fel, ahol külön szerepet kap a régi kis műhely, a nagy üzem, az üzlet. De akármiről is legyen SZÓ: a pék munkája ma is a legfontosabb. Mert hiába a gép: a munkába a szívet a szakmunkás adja. Akár a kis műhelyben, akár a gyárban az ő szaktudása, érzéke, értelme és szorgalma szabja meg, milyen lesz a reggel asztalra kerülő kenyér. Nem könnyű ez a munka ma sem, a korszerű technika korában. Éjjel és nappal a forró kemence előtt dolgoznak, verejtékben úszva, nem ismerve a különbséget vasárnap és hétköznap között. Ott vannak akkor is, amikor ünnepet ünnepelnek az emberek, ott állnak, ha bármilyen nehéz is.

A gyártás, a forgalmazás mellett a vállalat azonban igen fontosnak tartja azt is, hogy a vevők körében terjessze a korszerű táplálkozás alapelveit is. A modern étkezés megkívánja a változatos pékárukat, azt, hogy sok könnyű, a modern étrendnek megfelelő áru kerüljön a forgalomba. A sütemények, készítmények sokfélesége segít abban, hogy ki-ki kívánságának megfelelően válasszon, változatossá tegye étrendjét. Az ünnepek előtti forgalmon kívül egyre jobban terjed az év más szakaszaiban is a könnyű kalácsok forgalma, mind többen keresik a finom, állandó fogyasztásra is alkalmas zsúr- kenyereket, a diétás étkezésekhez alkalmas pékárukat. A vállalat ezen a téren minden igényt ki tud elégíteni, sőt törekvésük, hogy mind több olyan áruféleséget hozzanak forgalomba, amely a modern, nem túlzott szénhidrát felhalmozást elősegítő táplálkozást szorgalmazza. A lakosság mind jobb ellátására, mint a továbbiakban is látható lesz, a sütőipari vállalat sok erőfeszítést tett és szándékozik tenni a jövőben. Ehhez kell a lakosság segítsége is. Az igényközlés, az észrevétel, a jó munkát serkentő dicséret, és a jogos kritika. Mert a vállalat Is tudja: a kenyér, amit gyárt, amit kínál, több, mint a napi Szükséglet kielégítése. Alapja lehet egy- egy jó pillanatnak, hangulatnak, forrása új energiáknak, okozója olyan ünnepi pillanatnak, amit a kenyér megszegése ma is jelent.

Megyénkben 1949-ig magántulajdonban voltak a sütőüzemek. A községi vállalatokról szóló rendeletek alapján 1949. november 8-án a nyíregyházi I. sz. üzemet, ezt követően 1950-ben a további nyíregyházi üzemet államosították. Ellátási területükön három községi sütőipari vállalat alakult. 1952. december 10-én a még magántulajdonban lévő sütőüzemeket is államosították, vidéken földművesszövetkezeti kezelésbe adták. A Minisztertanács 1953- ban az egységes sütőipar kialakításáról határozatot hozott, s ennek alapján 1953. szeptember 1-től megalakult a megyei sütőipari tröszt, közvetlenül az Élelmezésügyi Minisztérium irányítása alatt. A megyei sütőipari tröszt öt sütőipari vállalatot irányított. Több szervezeti változás után 1960. január 1-ével alakult ki megyénkben a jelenleg működő két sütőipari vállalat. Az államosítás után az elszórt kisüzemek jellemezték az ipart, zömmel kézi feldolgozással. Működési területükön negyvennyolc kisüzem volt, száztizenegy sütőtérrel és általában magyar kemencékkel. 1968 augusztusában jelent meg a kormány 2026 68. számú rendelete a sütőipar fejlesztéséről. A kormány határozata az iparág elmaradottságának felszámolására s fejlődés ütemét meggyorsította. A kormányhatározat alapján épült Nyíregyházán és Kisvárdán napi 20 tonnás új kenyérgyár, s ezek üzemelésüket 1971 decemberében kezdték meg. A fejlődésre jellemző, hogy az igények mindig megelőzték a lehetőségeket, s 1971 decemberéig a vállalat krónikus kapacitáshiánnyal küszködött. Tizenöt százalékos kapacitáshiány jelentkezett, melyet úgy lehetett áthidalni, hogy három műszakos üzemeket terveztek és a hét végén igen jelentős számú túlórát használtak fel.

A Vállalat 1953-ban 31 millió 661 ezer forint termelési értéket állított elő és 1971-ben 181 millió 328 ezer forintot. A termelési érték tehát tizennyolc év alatt 5,7- szeresére emelkedett. A termelés mennyisége az 1953. évihez viszonyítva 1971. évre 3,7-szeresére nőtt. Ma a vállalat 315 ezer fő ellátását biztosítja, napi ezer mázsa termeléssel és kétszázezer darab péksüteménnyel. 1965-ben a vállalatnál tizennyolc lovas kocsi végezte a szállítást, ma már harmincöt zárt gépkocsival hordják ki az árut. 1953-ban a vállalatnál 4,32 forint órabér volt a legmagasabb kereset, ma több dolgozó 16— 17 forintos órabért is kap.